Mivel nagyon friss blogger vagyok, először beszélek az emberekről. Mindig magamból indulok ki :)
Kezdhetném úgy, hogy az emberiség egy elfajzott, útálatos, undorító, semmirevaló teremtett lény, DE NEM! Mivel én emberbarát vagyok, és a legkevésbé sem útálatos, minden féle-fajta emberről beszélni fogok, nem átkozódva, vagy elítélve. Mi emberek, mióta csak létezünk, fejlődünk, alkalmazkodunk, az evolúció nem tolt ki velünk, egyre magasabbak és egyenesebbek vagyunk, okosodunk, nő az élettartamunk(a lányok is szépek). DE van egy óriási nagy hibánk, 6-7 milliárdan vagyunk, és ehhez a hatalmas számhoz képest, nagyon kevesen segítünk az embertársainknak, ez elszomorít, számos okból kifolyólag lehetünk ilyenek, de azokról később beszélek. Mi emberek nem véletlenül vagyunk ennyien, az univerzum a maga végtelen bölcsességében nem engedné, hogy ennyien legyünk, ha csak nem segítünk egymáson, persze ennek ellenére átkozzuk egymást a fekete földig, hogy miért? Mert ebben nevelkedünk, nem a szüleink vagy a rokonaink által, a filmek és a társadalom által, persze ez nem szégyen vagy ciki, mert mindenki ezt csinálja, az a szégyen ha valaki káromkodás vagy átkozódás nélkül fejezi ki magát, de csak gondoljatok bele, mennyivel elengánsabb ha az ember csak egy picit Angol, ha valakinek nem minden második szava káromkodás, inkább mondjátok/mondjuk azt hogy IZÉ, az legalább vicces ha jól kijön :) Ne de persze, mi másokra akarunk hasonlítani, átvesszük más emberek szokásait, szókincsét, babónáit, stb.... És egyszer csak azt vesszük észre magunkon, hogy gyermekkorunkban milyen álmaink voltak, milyen hatalmas, nagyratörő terveink, és mindezt eldobtuk azért, hogy bekerüljünk egy bandába, ahol kutyába sem vesznek. De utána már késő, persze ekkor már bánjuk, de hiába, nem tudunk változtatni a múlton. Miért ne lehetnénk önmagunk? Mi emberek a mai világban kötelesek vagyunk másoknak megfelelni, bármennyire is egyéniek szeretnénk maradni, ha családot akarunk, házat, autót, pénzt, munkát kell találnunk, és itt bizony mindig más elvárásainak kell eleget tennünk, még ha csak színészkedés is az egész és rühelljük azt a munkát, de áldozatot hozunk, sajnos nagyon nehéz egyéninek lenni. Kérek szépen mindenkit, aki eddig elolvasta, próbáljunk meg minél egyénibbek lenni, élvezzük az apró örömöket, és szeressük a másikat, minden embert, segítsünk egymáson, és ne legyenek előítéleteink, mert az előítéletek alapján az esetek nagy részében rossz döntést hozunk :) 
Remélem mindenkinek tetszett, nagyon köszönöm hogy elolvastátok :) Tudom, hogy nem mindenki ért egyet velem, de sok gondolat kavarog a fejemben, nem tudok aprólákosabb lenni, hogy érthetőbb legyen :) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.