Mindenki tudja, hogy léteznek tanárok és léteznek diplomások, akik tanárnak nevezik magukat. A tanároknak az a dolguk, hogy a tudásukat a legjobb, legérthetőbb és a legtürelmesebb módon adják ét a diákoknak, de nem csak azt a tudást, amit ők is tanultak az iskolában, hanem azt is, amit az életben tanultak (a tapasztalataikat egyes élethelyzetekről, vagy a taníttatásukról). Ezek a tanárok általában tiszteletreméltóak, a kisgyerekek felnéznek rájuk, a nagyobb diákok pedig úgy vélik az ő példájukat megéri követni, a szülők is szeretik őket. De sajnos az akció-reakció törvény alapján van ellentét is,úgynevezett: Diplomával rendelkező, tanárnak nevezett izé, aki csak azért jár be tanítani, hogy legyen miből élnie, aki nem szereti a munkáját, aki a diákok hátán köszörüli a körmeit, mindegy hogy az a diák kisgyerek vagy már szinte felnőtt, a nagyobbak elviselik, de a kicsikben komoly lelki sérüléseket okozhatnak. Ezek az izék, nem nevezhetőek tanárnak, mégcsak embernek sem! Csak a saját jogaikat ismerik, és ha véletlenül mégis ismernék a diákokéit, akkor megtalálják a kiskaput. Azt hiszik ők bármit mondhatnak és bármit tehetnek következmények nélkül merthogy úgyis nekik van igazuk, de amint a diák csak hirtelen felindulásból akár egy rossz szóval megsérti a tanár az már attrocitás meg még egyéb Isten tudja milyen bűn. Kérdem én, a tanárokkal ellenben a diákok miért nem ismerik a saját jogaikat ? Oké joga van a szünetre meg sok hablaty, de én azokra a jogokra gondolok amit egy tanár súlyosan megsérthet és minimum olyan büntetések járnak érte, mint amikor a tanárok egyetlen rossz szó végett feltételessel dobálóznak? Én nem tagadom a diákok sem szentek, de azért nem lehet mindent elintézni azzal hogy a diákok kikészítik a tanárt, ha lelki bajai vannak akkor ne bosszút álljon hanem oldja meg hogy a diákok egy kis tiszteletet tanúsítsanak fel, és lehetőleg úgy oldja meg a problémáit hogy ne a diákokat sértse meg. Ezt miért nem lehet? Különben is, az iskolában is van igazgatóság, tanári üléseken ezzel a problémával lehetne foglalkozni. Még ha nem is akarják kirúgni a tanárt mert jól tanít csak épp tahó, akkor oldják meg a pszichológiai kezelését, csomó lélek kényeztető  szolgáltatás létezik a bordélyoktól a csoportterápiáig. Nem akarok senkit megsérteni esküszöm, nem csak rossz tanár létzik, hanem rossz diák is, de most a tanárokat kérem, ha lehet ne mindent úgy akarjanak megoldani hogy esetleg még csak fokozzák a helyzetet. A diákokról is leírom a véleményem később és megpróbálom kiteljesíteni a képet a mondanivalómról. Remélem hasznát veszik/veszitek ennek a kis monológnak. 

A szó a legerősebb dolog a világon, egyetlen egy szóval meg lehet menteni a világot, de pusztítani is lehet egyetlen szóval. Minden a szavakon, azok megfogalmazásán és helyes használatán múlik, a kapcsolatok, legyen az barátság, szeretet, szerelem, vagy ismerkedés. Minden szónak tökéletes harmóniában kell lennie a másikkal. Mi emberek úgy dobálózunk a szavakkal, hogy nem törődünk a következményekkel, pedig minden érzés ami csak létezik, szavakba van rejtve, az öröm, a bánat, a magány, valaminek vagy valakinek a hiánya, a fájdalom, a szerelem. És mi gondolkozás nélkül, anélkül, hogy ismernénk a szavak jelentését, vagy bennük rejlő érzést, csak egymáshoz VÁGJUK a szavakat, mintha nem lennének bennünk érzések. Persze akinek nem inge, ne vegye magára.

Személy szerint azt vallom, hogy írásban tudja magát mindenki a legjobban, a legmélyebben kifejezni, hogy miért? Mert félünk a reakcióktól, félünk, hogy mi van akkor ha kimondjuk valakinek a szemébe a legszebb szavakat, a legtöbb érzést rejtő szavakat, mert nem tudjuk mi történik, mert nem bírnánk elviselni más reakciót mint amit elvárunk. De így a végére mondok valamit.

 A szavunk az egyetlen, akinek senki és semmi nem tud ártani!!! 

Mivel nagyon friss blogger vagyok, először beszélek az emberekről. Mindig magamból indulok ki :)
Kezdhetném úgy, hogy az emberiség egy elfajzott, útálatos, undorító, semmirevaló teremtett lény, DE NEM! Mivel én emberbarát vagyok, és a legkevésbé sem útálatos, minden féle-fajta emberről beszélni fogok, nem átkozódva, vagy elítélve. Mi emberek, mióta csak létezünk, fejlődünk, alkalmazkodunk, az evolúció nem tolt ki velünk, egyre magasabbak és egyenesebbek vagyunk, okosodunk, nő az élettartamunk(a lányok is szépek). DE van egy óriási nagy hibánk, 6-7 milliárdan vagyunk, és ehhez a hatalmas számhoz képest, nagyon kevesen segítünk az embertársainknak, ez elszomorít, számos okból kifolyólag lehetünk ilyenek, de azokról később beszélek. Mi emberek nem véletlenül vagyunk ennyien, az univerzum a maga végtelen bölcsességében nem engedné, hogy ennyien legyünk, ha csak nem segítünk egymáson, persze ennek ellenére átkozzuk egymást a fekete földig, hogy miért? Mert ebben nevelkedünk, nem a szüleink vagy a rokonaink által, a filmek és a társadalom által, persze ez nem szégyen vagy ciki, mert mindenki ezt csinálja, az a szégyen ha valaki káromkodás vagy átkozódás nélkül fejezi ki magát, de csak gondoljatok bele, mennyivel elengánsabb ha az ember csak egy picit Angol, ha valakinek nem minden második szava káromkodás, inkább mondjátok/mondjuk azt hogy IZÉ, az legalább vicces ha jól kijön :) Ne de persze, mi másokra akarunk hasonlítani, átvesszük más emberek szokásait, szókincsét, babónáit, stb.... És egyszer csak azt vesszük észre magunkon, hogy gyermekkorunkban milyen álmaink voltak, milyen hatalmas, nagyratörő terveink, és mindezt eldobtuk azért, hogy bekerüljünk egy bandába, ahol kutyába sem vesznek. De utána már késő, persze ekkor már bánjuk, de hiába, nem tudunk változtatni a múlton. Miért ne lehetnénk önmagunk? Mi emberek a mai világban kötelesek vagyunk másoknak megfelelni, bármennyire is egyéniek szeretnénk maradni, ha családot akarunk, házat, autót, pénzt, munkát kell találnunk, és itt bizony mindig más elvárásainak kell eleget tennünk, még ha csak színészkedés is az egész és rühelljük azt a munkát, de áldozatot hozunk, sajnos nagyon nehéz egyéninek lenni. Kérek szépen mindenkit, aki eddig elolvasta, próbáljunk meg minél egyénibbek lenni, élvezzük az apró örömöket, és szeressük a másikat, minden embert, segítsünk egymáson, és ne legyenek előítéleteink, mert az előítéletek alapján az esetek nagy részében rossz döntést hozunk :) 
Remélem mindenkinek tetszett, nagyon köszönöm hogy elolvastátok :) Tudom, hogy nem mindenki ért egyet velem, de sok gondolat kavarog a fejemben, nem tudok aprólákosabb lenni, hogy érthetőbb legyen :)